Kereső

Kezdőlap

Bemutatkozás

E-önkormányzat

E-ügyintézés

Adobe Reader letöltése


Jogszabály kereso


Társulási portál        Hírek        Nyomtatványok        Térkép        Laptérkép

Település története

Polgár város történeti értékei,
 a korábbi városi, mezővárosi igazgatási szerepkörének ma is létező hagyományai

Polgár az eddig feltárt és múzeumokban látható, gazdag régészeti leletek tanúbizonysága alapján igen régi település, amely már az őskortól kezdve, folyamatosan lakott hely volt.
Polgár neve először 1229-ben fordul elő írásos formában a Váradi Regestrumban. Ebben az időszakban szolganépek lakták. A tatárjárás idején Polgár területe teljesen elpusztult, elnéptelenedett. Az 1440-50-es években a Hunyadiak népesítették be újra. 1501-ben Bakócz Tamás érsek, a tulajdonába került Polgárt és Szentmargitát, Ároktővel együtt az egri káptalannak adományozta, ezután mindkét helységet királyi jóváhagyással Borsod megyéhez csatolták. Ide is tartozott egészen 1511-ig. A kutatók által eddig feltárt és a Polgár története című könyvben megtalálható adatok bizonysága szerint Polgár már a tatárjárás után, a XV.-XVI. század fordulóján a mezővárosias fejlődés útjára lépett. A XVI. század derekán ugyanis hiteles adat szól Polgárról és Szentmargitáról, mint "oppidum"-ról. A XVI. század végén a török hódoltság, a tatár és a német pusztítások következtében mindkét település (Polgár és Szentmargita) majdnem teljes elnéptelenedése következett be. Ez az állapot 1559-től 1608-ig tartott, amikor a katonáskodó hajdúk letelepedésével, illetve 1614-ben történt beiktatásával Polgár is a hajdúvárosok sorába lépett. A rendelkezésünkre álló hiteles adatok szerint Polgár 1613-tól 1692-ig volt önálló, különleges jogállással "separta porta" rendelkező hajdúváros. Ebben az időszakban Polgár a hajdúkiváltság jogcímét biztosító katonai szervezet formain fennállása mellett, olyan széleskörű autonómiával rendelkező, szabad paraszti mezővárossá alakult át, amelynek anyagi létét elsősorban a paraszt-polgári életformára való áttérés: a nagyarányú pusztai állattartás, kisebb mértékben a földművelés, a vásártartási jog, a gabona és marhakereskedelem, valamint az 1630-ban megkapott révjog jövedelme biztosította. Polgár az 1718. február 11-én hozott határozata alapján kivált a hajdúvárosok közösségéből. Ezután ismét egy elnéptelenedési korszak következett, amely alapjában véve a polgáriak egyik tiltakozási formája volt az elviselhetetlen kettős adózás ellen. Ezzel ért véget a 110 éves hajdúvárosi korszak. Az 1718-tól 1848-ig terjedő új szakaszban Polgárnak az egri káptalan által más megyékből betelepített lakói teljesen jobbágyokká váltak, de nem mondtak le a földesúri terhek csökkentéséért és különleges jogállásuk a separta porta visszaállításáért folytatott harcról. 1802-ben az országgyűlés határozatával végleg megszüntette ezt. Azonban ez egyrészt a jobbágyterhek fokozódásához, másrészt pedig az antifeudális küzdelmek erősebbé válásához vezetett. 1848-tól 1852-ig javult a volt polgári jobbágyok sorsa is, amennyiben több földhöz jutottak, azonban a káptalani nagybirtok szorító közelsége nagymértékben akadályozta terjeszkedésüket, illetve gazdálkodásukat. Polgár további fejlődését az I. világháborúig terjedő korszakban a népesség számának nagyarányú további növekedése jellemezte. A világháborúk közötti időszak a nagyközség népének is sok kárt és szenvedést okozott. Változott a társadalmi rétegződés, növekedtek a vagyoni különbségek. Megnőtt a földet követelő, valamint az alkalmi munkákból élő cselédek és szegényparasztok száma. A lakosság 75 %-a foglalkozott földműveléssel. A földosztással sorsdöntő változások kezdődtek meg mind a gazdasági élet, mint pedig a helyi közigazgatás átszervezése terén. 1947. január 1-jével a 165.550/1946.BM. számú rendelet alapján önálló nagyközség alakult Újszentmargita néven. 1949. december 14-én, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 4.343. számú rendelete Polgár Szabolcs vármegyétől Hajdú-Bihar megyéhez csatolta át. A 2.5.201/11/II./1950. (III.2.) BM számú rendelet 7. *-ának (2) bekezdése kimondta: "Polgár község székhellyel új járást szerveznek. A járáshoz Egyek, Görbeháza, Polgár, Tiszacsege, Újszentmargita nagyközségeket, valamint az újtikosi körjegyzőség községeit osztom be. "Az első a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1016/1969. (IV. 29.) számú határozata, amely Polgár községet nagyközséggé, ennek megfelelően a tanácsát pedig nagyközségi tanáccsá nyilvánította. A másik sorsdöntő rendeletet 17/19700. szám alatt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa adta ki. Ebben elrendelte Hajdú-Bihar megye polgári járásának megszüntetését. Ezzel egyidejűleg a megszűnő polgári járás valamennyi községét - így Polgár nagyközséget is a debreceni járáshoz csatolta. E két rendelet indította meg Polgárnak és társközségeinek közös tanácsú nagyközséggé történő szerveződését. Polgár - Újtikos - Tiszagyulaháza községek közös tanácsú nagyközséggé történő szerveződését a polgári községi tanács 1970. március 24-én tartott rendkívüli ülésén hozott 3/1970. TÜ. számú határozata rögzítette hivatalos formában. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a 19/1970. számú határozatának 6/b. pontjával, Polgár, Újtikos, Tiszagyulaháza közös tanácsának szervezését rendelte el. Ez a közigazgatási forma jónak és időtállónak bizonyult, egészen 1991-ig, ugyanis 1991. január 1-jei hatállyal Újtikos és Tiszagyulaháza önállósult. A gyakorlatban azt jelenti, hogy ettől az időponttól kezdődően, mindkét volt társközség önálló önkormányzattal rendelkezik. 1992-ben újabb jelentős közigazgatási változás történt. A Köztársaság Elnökének 104/1992. (VI. 16.) KE számú határozata Polgár község Folyás nevű településrészét "Folyás" néven községgé nyilvánította, 1992. július hó 1-jei hatállyal.

Polgár eddigi történelmi fejlődését, illetve hagyományait áttekintve és értékelve, összegzésként az alábbiakat állapíthatjuk meg.

· Polgár népe szorgalmas, törekvő, a jogot, igazságot tisztelő, azért kiállni mindenkor kész nép.

· Erősen élnek benne a mezővárosi, a hajdúvárosi, valamint a járásszékhelyi múlt, az autonómiára, a helyi, térségi vezetőszerepre való törekvés hagyományai.

· A polgáriak a történelmi folytonosságból következőnek, egy megszenvedett és megérdemelt szerzett jognak tekintik gazdasági-közigazgatási irányító szerepük, városi keretek közötti továbbélését. Ezért pályáztak az újbóli várossá nyilvánításra.

Polgár községnek a település-hálózatban elfoglalt helye, jövőbeni szerepe, népességének fejlődése és társadalmának szerkezete

Polgár Hajdú-Bihar megye észak-nyugati szélén található és a Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén fekvő Tiszaújvárossal szomszédos. A település mellett halad el a 35-ös számú másodrendű főútvonal elkerülő szakasza, megkímélve a városlakókat az áthaladó forgalomtól. Polgár elhelyezkedéséből adódóan, jelentős távolságra van minden nagyobb környékbeli várostól, Debrecentől 57, Miskolctól 49, Nyíregyházától 51, Hajdúnánástól 25 kilométerre fekszik. Polgár, a vonzáskörzetéhez potenciálisan hozzászámítható környékbeli községek szempontjából nézve, hagyományosan kiemelt hely, természetes gazdasági-igazgatási központ. Polgár úthálózata helyzetének és fejlettségének megfelelő. Minden szomszédos községével szilárd burkolatú út közi össze, amelyen menetrendszerinti rendszeresen közlekedő autóbuszjáratok bonyolítják le a helyközi forgalmat. A város rendelkezik saját vasútállomással is. Az országos úthálózattal a 35-ös és a 36-os főközlekedési út köti össze. Az M3-as autópálya megépítésével egy jelentős főközlekedési csomópont alakult ki, mely a környéken fekvő többi település részére felhajtási, becsatlakozási lehetőség az M3-as útba. Polgár 1999-ben nyerte el az Ipari Park címet is. A közelmúltban került átadásra a mentőállomás is. A Város fejlesztési tervei között szerepel az 1999-ben átadott szennyvíztisztító és szennyvízcsatorna hálózat építésének folytatása. A közeljövőben lehetőség nyílik a Polgár és Térsége Regionális Vállalkozási Övezet kiépítésére is.

 
Intézmények

Közérdekű

Egyéb

Kapcsolatfelvétel   Látogatók száma: Impresszum