Kereső

Kezdőlap

Bemutatkozás

E-önkormányzat

E-ügyintézés

Adobe Reader letöltése


Jogszabály kereso


Társulási portál        Hírek        Nyomtatványok        Térkép        Laptérkép

Település története

Biharkeresztes története

Biharkeresztes környéke már az újkőkorban is lakott hely volt. A Nagy Farkasdombról festett kerámia edények kerültek elő, koruk mintegy 4-6000 éves. A határból bronzkori aranykincs leletek származnak, melyek a Nemzeti Múzeumban tekinthetők meg. A vaskorszakban /kb. 2.5-3000 évvel ezelőtt/ a mai temető környékén a toldi útfélen kora vaskori népek, a szkíták laktak, majd később a kelták a késő vaskorban. Az i.sz. utáni I. században /kb. 1800 éve/ dákok, a II-III. században az iráni nyelvet beszélő nomád szarmaták lakták a Nagy Farkasdombot. A IV-VI. században a germánokhoz tartozó gepidák települtek meg. Később, a VI-VII. században egy belső ázsiai eredetű lovasnép, az avarok jelentek meg tájunkon. Erre utal a Lencsésháton kiásott avar lovas sír. A honfoglaló magyaroknak is kedvelt helye lehetett Biharkeresztes környéke. Itt jártukat igazolja a Farkasdombon és a Cserepesen feltárt honfoglaláskori sírlelet. Községünk közvetlen elődje a kora középkorban a mai falu nyugati oldalán, Told felé terült el, ebbe olvadt be a Septely nevű másik falu is. E falut említi a Váradi Regestrum, /latin nyelvű jegyzőkönyv/ az 1208-1235. években. Az első, oklevélben említett adat községünk elődjéről 1214-ből való, Fancsal néven. A bihari vár udvarnokai voltak első lakói. A tatárjárás idején a falu valószínűleg elpusztult. A középkoron át a váradi egyház birtoka; egyrészt a váradi káptalan, másrészt pedig a váradi Szent Kereszt oltár oltármesteréé volt. /Innen a „keresztes” név!/ A hiteles oklevelek 1374-től nevezik a falut először Keresztesnek. Az 1552. évi összeírás szerinti 86 telkes egységes magyar lakosságú falu Keresztes. A maga korában ez igen jelentős helység lehetett, hisz a középkorban 10-15 telkes település is falunak számított. /természetesen egy „telek” a maga idejében kb. 40-50 kat. holdnyi terület lehetett, amin azért jó, ha annyi termett, mint most 4-5 holdon; a felét évente már eleve ugarnak hagyták „pihentették”/. Ezen időben a falu nagy részét a Zólyomi család, Zólyomi Miklós birtokolta. A török hódoltság alatt a váradi felszabadító harcok idején 1692-ben a lakosság szétszóródott, elpusztult. A falu évekig lakatlan 6 /hat/ jobbágya, 4 lóval, 3 ökörrel, 8 tehénnel és 6 disznóval Bárándon húzta meg magát. A török elmenekülése, a felmentő császári csapatok kivonulása után /akik a pusztításban, sok esetben nem voltak jobbak a töröknél/ a falu erőteljes ütemben népesült be. Pl: 1715-ben 24, 1720-ban 75 jobbágycsalád él itt, /a „család” szó sem 2-3 főt jelent, mint napjainkban, nyilván együtt éltek a nagyszülőkkel, s a nem ritkán 6-8 gyerekkel, s a teljes jobbágynak szinte „szolgálatában” álló, föld és saját ház nélküli zsellérével/. A törökök kiűzése után a megerősödő császári hatalom a Thököly párti Zólyomiak keresztesi birtokát elkobozta, s az egész területet a nagyváradi püspök Csáki László gróf uralja, akinek az udvari kamara ad el a Zólyomi féle birtokból. Ettől kezdve hosszú időn át birtokosok a Csákiak, az 1900-as évek elején adják el itteni birtokaik utolsó darabkáit. Újabb nagybirtokos ekkor már nincs. Itt nem jellemző a nagybirtok túlzott nyomása. Legtöbb földje a püspökségnek van, 5410 kat. hold, valamint 6 tulajdonos személyenként 100-300 kat. holddal. Innen ered a falu arculatának, a lakosság karakterének egyéni vonása. Kevésbé volt a falu „ más kutyája”. Minden időben általában rendelkezett némi kis tulajdonnal, sok volt az úgynevezett „várjobbágy”, „várnép” akik közvetlenül a várúrnak tartoznak szolgálni, mint katona, szűrszabó, tímár, csizmadia, fegyverkovács. Helyzetük lényegesen jobb volt, mint a kettős, sőt néha hármas teher alatt nyögő földművelő jobbágyé, akit szipolyozott a várúr, az egyházi tized, a helyi földesúr, a robotteher. A katonáskodás idején szerzett érdemek alapján jelentős a katona nemesek száma, kiknek életmódja ugyan nem sokban különbözött a jobbágyokétól, de kis telkük után már nem adóztak, ingyen robotra nem voltak kötelesek, s mi több nem lehetett őket megbotoztatni sem. Nem jelentéktelen a falu lakosainak részvétele a régmúlt idők szabadságküzdelmeiben. Sokan csatlakoztak a falunkon is átvonuló Dózsa György seregéhez, sokan szolgáltak Thököly valamint Nagykereki várában Bocskai katonái között. Szinte alakulásától kezdve -kivéve a súlyos pusztulások éveit - létszámban, méretben a saját korának megfelelően, mindig jelentős település Keresztes, illetőleg az 1784-ben elrendelt első magyarországi népszámláláskor már Mezőkeresztesnek nevezett falu, ahol az összeírás szerint a 250 lakóházban 297 család élt /769 férfi/. Az ezt követő újabb népszámlálás idején, amire 85 év múlva került sor /1869-ben/ 2863 lakos él itt, míg az 1900-as felvétel 620 házban 3189 lakost talál. Biharkeresztes, illetőleg az akkori Mező-keresztes a környék közigazgatási központja is, a múlt században mint a Sárréti Járás, majd később mint Mezőkeresztesi Járás székhelye. A község nevét Biharkeresztesre változtatták, miután a postaforgalom szélesebb körű elterjedésével sok zavart okozott az a tény, hogy Borsod megyében is volt egy Mezőkeresztes nevű község /eredeti nevét az tarthatta meg/. Napjainkban Biharkeresztes körzetközpontként körjegyzőséggel látja el Ártánd, Bedő, Bojt, Told közigazgatását. A Berettyóújfalui Kistérséghez tartozik, annak egyik mikrocentruma. A Határmenti Bihari Települések Területfejlesztési Társulása, valamint a Bihar-Bihor Eurorégió központja. Körzeti feladatként látja el a gyámügyi igazgatás, építésügyi, anyakönyvi, okmányirodai feladatokat, középiskolával, általános iskolával, óvodával, zeneiskolával rendelkezik. 1989 óta város.

 
Közérdekű

Egyéb

Kapcsolatfelvétel   Látogatók száma: Impresszum