Településtörténet

Az előkerült régészeti anyagok alapján arra lehet következtetni, hogy a település a Kr.e. 5000 óta lakott hely, a megtelepültség ettől kezdve folyamatosan bizonyítható. A község akárcsak a Sárrét többi települése, az egykori vadvizek szabdalta terepen, az áradásoktól biztonságos hátságokon jött létre. A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben végzett vízszabályozási munkálatok után a térség erősen kiszáradt, alig maradt kotus, zsombékos hely.
A helynév feltételezett szláv vagy török eredetű. Első említése, mint IV László /1271-1290/ egy keltezetlen oklevelének kiadási helye. Feltételezhető, hogy a XIII. század második felétől és az 1552 évi adóösszeírás idején is a váradi püspökség birtoka. 1599 és 1692 között több földesúr birtoka volt, majd 1692 után a püspökség, mint ősi javát visszaszerezte.1703-1707 között rácok dúlták fel, 1796 évi feljegyzések szerint újranépesedett.
A XIX században a lakosság száma már közel járt a 4000 főhöz. Nagyközséggé emelkedett, postakocsi állomás volt a Buda-Pest - Kolozsvár főútvonalon.
A település végleges szerkezet az 1950-es évekre alakult ki, agrárjellege a második világháború után is megmaradt. 1950-ben megalakult a községi tanács és szerveződni kezdtek a termelőszövetkezetek is. 1960-ban egyesült több kis téesz Új Élet néven. Az új gazdasági formában a termelési eredmények egy idő múlva javultak. Különösen feltűnő volt 1967-től a nyolcvanas évek végéig fellendülő lakásépítési kedv.
A javuló életkörülmények sem tudták azonban a fiatalok elvándorlását fékezni, aminek oka a stabil ipari létesítmények hiánya.